Idézet.Versek.Képek....stb

Nem akarok már álmokat. 
1 évem ment el álmodozásra! 
Karokat akarok,arcot,szemeket,szájat. 
Kezeket a kezembe! 
A többit aki akarja kitalálja!

Nem lesz könnyû, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül!

Esténként, mikor rám tör az álom, Lelkem mélyén édes arcodat látom, Próbálom, de megérteni mégsem tudom, Az idővel szemben mért is futom. Nem vagyok már tini, ki közeledbe férhet, Ki aztán életéért egy életet kérhet. Önző középkor, egy múlt vagyok csupán, Ki tisztel téged s arról álmodik bután..., Ha egyszer újra fiatal lenne, A leány Szíve talán akkor BELESZERETNE. De jő a reggel s az álom tova száll, S e fiúra ismét a Valóság vár: BARÁTSÁG S ÖRÖK VÁGYAKOZÁS!!!

Miért van az mondd meg nékem kérlek, Te jutsz az eszembe bármerre is nézek. Ha lecsukom a szemem csak reád gondolok, Látod, ilyenek a férfi hormonok. Bár barátságot fogadtam, mégis vonzódom feléd, Álom vagy valóság, Te minek neveznéd? Most, hát jó éjszakát, Álomra hajtod fejedet, csak arra kérlek álmodban nyisd ki nekem is szívedet, S ezen mese világban egy kicsit szeresd a szívemet! Jó éjt, Puszi, S ne feledd: MINDIG SZÁMÍTHATSZ RÁM, HISZ SZERETLEK!!!

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Elkezdtek beszélgetni, és minden remek; szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észre vennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll; és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek... Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog; és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.